Szenteste

A 2009. évi naptáram első bejegyzését decemberre írom: ne vegyél karácsonyfadíszt, véletlenül se, akármilyen szépek, akkor se!

Isztambul, óóóó Isztambul!

Egyre inkább Isztambulba szeretném szervezni jövő évi utazásunkat. Ugyan Erika tegnap kicsit elbizonytalanított, szerinte nagyon fárasztó és unalmas lenne autóval átmenni a Balkánon, mert annyira sívár az egész. Másoktól hallotta, de én azért nekivágnék. Le kell nyomni és kész, ez egy nap, hazafelé pedig szívesen megnézném Rilát, az azért fontos látnivaló Bulgáriában, az igazat megvallva mást nem is tudnék mondani Bulgáriából. Tomi meg egyenesen hallani sem akar az egészről, őt maximum egy Galataseray-Besiktas meccsjeggyel lehetne rávenni. Majd Erika megdolgozza, kitartó egy csaj, az biztos.

Visszatérve Isztanbulhoz (van Isztambul írásmódja is!), azt hiszem a ráhangolódást Orhan Pamuk könyvekkel kezdem el. Bár ajánlana valaki egyet, melyikkel kezdjem?

Az előbb végignéztem az összes irodalmi Nobel díjast, legalább feléről soha nem hallottam semmit. Annyira elkeserítő ráébrednem, hogy mennyi mindent kellene elolvasnom, megtanulnom, megnéznem és ehhez mennyire kevés a szabadidő, és a pénz is sajnos.

hogy van ez?

A kezdetek kezdete

Kedves Mindenki, Aki Olvassa!

Hát akkor elkezdem. Annyira izgat ez a bloggolás már régóta, de fogalmam sem volt, hogy miről írjak, hogy érdekes lehet-e valakinek. Gondolom, ez itt a lényeg, hogy olvassák-e, hogy kapok-e kommenteket. Kiváncsi-e valaki a gondolataimra? Most majd kiderül. Vagy nem is ez a lényeg? A lényeg nyilvánvalóan az, hogy én jobban érezzem magam attól, hogy írok. Teljesen össze vagyok ám zavarodva...még szerencse, hogy bármikor elkövethetem a harakirit.

Majd meglátjuk, hogy megváltozik-e az életem attól, hogy az átélt élményeket ezentúl más szemmel is nézem, hogy érdemes-e ide bepötyögni?

Olyan szép, gusztusos blogokat látok -főleg gasztroblogokat olvasgattam hehe- az enyém ilyen hétköznapiként fog indulni, pont úgy, ahogy fő témám, az utazások szoktak: egy kockás füzetbe elkezdem irogatni a terveket. Ezekből a firkálásokból aztán kialakul egy jól megtervezett kirándulás. Irigylem azokat a laza embereket, akik úgy utaznak, hogy majd csak lesz valahogy, s hagyják sodortatni magukat az eseményekkel. Én nem ilyen vagyok...az uram szerint valami sváb vér biztos van bennem...szeretem előre eldönteni, hogy mikor mit hol és hogyan, na és mennyiért.

S, hogy milyen utakra gondolok? Mostanáig csak Európában kóboroltam, illetve voltam az USA-ban egyszer, de az munka volt, úgyhogy USA-val kapcsolatban nagyszabású terveim vannak, főleg azóta éledtek fel ezek a tervek mióta nem kell vízum. Gyűlöltem azt a megalázó procedúrát, ami a nagykövetségen zajlott, úgyhogy ezt a régi útitervet 5 éve hibernáltam, s csak pár hete olvasztottam ki. Dédelgtem...

Na, de vissza a vén kontinensre! Valójában nem is igen vágyom el innen, a Mare Nostrum világával kiegészítve számomra ez egy igazi ékszerdoboz. Néha persze fellángolok Ausztrália, Új Zéland, Japán és persze a már említett újvilág iránt, de semmi egyéb. Hamarabb mennék vissza többedszerre is Párizsba, Londonba, Rómába, nem is beszélve azokról a helyekről, ahol még soha nem jártam, de nagyon szeretnék: Skandinávia, Oroszország, Isztambul, Nápoly, legalább egy görög sziget. Most éppen Isztambult tervezem egyre intenzívebben.